Sok ember fejében a komposztálás még mindig valami olyasmi, amihez kert, nagy udvar vagy vidéki élet kell. Mintha a banánhéjak és kávézaccok csak akkor válhatnának földdé, ha van hozzá egy hátsó kert és egy fából összetákolt komposztáló. Pedig a komposztálás nem csak a kertes házak privilégiuma. Igen, akár a harmadikon is működhet. És nem, nem…
Sok jó közösségi projekt nem egy nagy szervezet irodájában születik. Hanem egy mondattal kezdődik:„Valakinek csinálnia kellene valamit ezzel kapcsolatban.” Aztán egyszer valaki rájön:miért ne lehetne az a valaki ő maga? Egy ruhabörze.Egy szobakoncert.Egy közösségi kert.Egy adománygyűjtés.Egy kreatív workshop.Egy helyi esemény, ami összehozza az embereket. A legtöbb projekt elsőre kisebbnek és bizonytalanabbnak indul, mint ahogy később…
Egyre többen gondolkodnak azon, hogy önkénteskedjenek. Van, akit a társadalmi ügyek érdekelnek, más egyszerűen szeretne kiszakadni a megszokott rutinból, új embereket megismerni vagy végre valami igazán értelmes dolgot csinálni. És ilyenkor előbb-utóbb felmerül a kérdés:érdemes inkább külföldre menni — vagy ugyanilyen sokat adhat egy hazai projekt is? A rövid válasz:mindkettő teljesen más élmény.És egyik sem…
Van valami különös abban, amikor idegenek egy nappaliban ülnek egymás mellett, kezükben egy pohár borral vagy teával, és csendben várják, hogy megszólaljon az első hang. Nincs színpad, nincs kordon, nincs távolság előadó és hallgató között. Csak emberek vannak. Lélegző, figyelő, jelenlévő emberek. Egy szobakoncert elsőre apró dolognak tűnhet a világ zajához képest. Néhány zenész, húsz-harminc…
Van egy pillanat alkotás közben, amikor megszűnik a külvilág zaja. Nem számít, ki mit vár tőlünk, hogyan kellene viselkednünk, vagy megfelelünk-e valamilyen láthatatlan mércének. Csak az marad, amit érzünk — és az, amit létrehozunk belőle. Talán ezért olyan fontos a kreativitás. Nem azért, mert mindenkiből művésznek kell lennie, hanem mert az alkotás az egyik legőszintébb…
A szolidaritásról gyakran valami nagy, látványos dolog jut eszünkbe. Tüntetések, adománygyűjtések, hősies kiállások vagy emberek, akik egy egész közösség életét változtatják meg. Pedig a valódi szolidaritás sokszor egészen csendesen történik. Egy üzenetben.Egy odafigyelő kérdésben.Egy apró gesztusban, amit talán másnapra el is felejtünk — de valaki másnak mégis kapaszkodót jelentett. A segítség nem mindig hangos A…
Mintha folyamatosan történne valami valahol. Egy esemény, egy buli, egy koncert, egy új lehetőség, egy beszélgetés, amiből kimaradunk. A telefonunk képernyőjén mások élete sokszor izgalmasabbnak, teljesebbnek és mozgalmasabbnak tűnik a sajátunknál. Ezt az érzést hívjuk FOMO-nak — fear of missing out, vagyis a félelem attól, hogy lemaradunk valamiről. És bár teljesen emberi érzés, hosszú távon…
Amikor környezettudatos életmódról beszélünk, legtöbbször a műanyaghasználat, a közlekedés vagy a fast fashion kerül szóba. Ritkábban gondolunk arra, hogy a digitális életünknek is van ökológiai lábnyoma. Pedig az internet nem „láthatatlan”. A fotóink, a streamek, a felhőben tárolt fájlok és a több ezer olvasatlan e-mail mind adatközpontokban élnek — olyan szervereken, amelyek folyamatos energiát használnak….
Dalszövegíró workshop a négy fal között Van, amikor egy hét túl sok mindent hagy bennünk. Feszültséget.Túlgondolt beszélgetéseket.Félbemaradt mondatokat.Apró örömöket, amiket nem volt időnk igazán megélni. És néha ez az egész csak gyűlik bennünk csendben, amíg egyszer valami dal, mondat vagy akkord váratlanul meg nem érinti azt, amit addig nem tudtunk megfogalmazni. Talán ezért működik olyan…