A magánytól a közösségig: Miért ment meg minket egy szobakoncert?
Van valami különös abban, amikor idegenek egy nappaliban ülnek egymás mellett, kezükben egy pohár borral vagy teával, és csendben várják, hogy megszólaljon az első hang. Nincs színpad, nincs kordon, nincs távolság előadó és hallgató között. Csak emberek vannak. Lélegző, figyelő, jelenlévő emberek. Egy szobakoncert elsőre apró dolognak tűnhet a világ zajához képest. Néhány zenész, húsz-harminc…
