Van valami különös abban, amikor idegenek egy nappaliban ülnek egymás mellett, kezükben egy pohár borral vagy teával, és csendben várják, hogy megszólaljon az első hang. Nincs színpad, nincs kordon, nincs távolság előadó és hallgató között. Csak emberek vannak. Lélegző, figyelő, jelenlévő emberek. Egy szobakoncert elsőre apró dolognak tűnhet a világ zajához képest. Néhány zenész, húsz-harminc…
Van egy pillanat alkotás közben, amikor megszűnik a külvilág zaja. Nem számít, ki mit vár tőlünk, hogyan kellene viselkednünk, vagy megfelelünk-e valamilyen láthatatlan mércének. Csak az marad, amit érzünk — és az, amit létrehozunk belőle. Talán ezért olyan fontos a kreativitás. Nem azért, mert mindenkiből művésznek kell lennie, hanem mert az alkotás az egyik legőszintébb…
A szolidaritásról gyakran valami nagy, látványos dolog jut eszünkbe. Tüntetések, adománygyűjtések, hősies kiállások vagy emberek, akik egy egész közösség életét változtatják meg. Pedig a valódi szolidaritás sokszor egészen csendesen történik. Egy üzenetben.Egy odafigyelő kérdésben.Egy apró gesztusban, amit talán másnapra el is felejtünk — de valaki másnak mégis kapaszkodót jelentett. A segítség nem mindig hangos A…
Mintha folyamatosan történne valami valahol. Egy esemény, egy buli, egy koncert, egy új lehetőség, egy beszélgetés, amiből kimaradunk. A telefonunk képernyőjén mások élete sokszor izgalmasabbnak, teljesebbnek és mozgalmasabbnak tűnik a sajátunknál. Ezt az érzést hívjuk FOMO-nak — fear of missing out, vagyis a félelem attól, hogy lemaradunk valamiről. És bár teljesen emberi érzés, hosszú távon…