Tényleg elfordulnak az emberek, ha felvállalod az érzelmeidet?
Nemrég felkaptam a fejem egy írásra, ami elém jött a facen. Azt írta Dr. Ruff Tibor teológus, filozófus, hogy „Megváltozott világban élünk, melyben az olyan valódi emberi kapcsolatok, melyekben az emberek fel merik tárni a fájdalmukat a másik előtt, már nem illendőek. Ez oda vezet, hogy az emberek kívül mosolyognak, belül viszont haldokolnak. „
Vállalkozói tanácsadóként látom, hogy az üzleti világban is abszolút érezhető ez a tendencia. Sokan úgy mérik a vállalkozók, mint emberek mértékét, hogy milyen autóval járnak, mennyire látszik rajtuk, hogy jól állnak anyagilag. Emiatt az emberek erejükön felül költenek látszat dolgokra.
Nemrég egy vállalkozónővel folytatott beszélgetésünk során derült ki, hogy minden bevétele, tartaléka a látszat fenntartására megy el, a látszatból semmi haszna, kétségbeesett helyzetben van. Nem tud kihez fordulni, mert ha őszinte lenne, attól tart nem állnának többet szóba vele.
Az is látható, hogy vannak számosan, akik úgy gondolják, hogy terhére lennének a másik félnek, ha őszintén beszélnének a problémáikról, így csak mosolyognak és hallgatnak. Belül pedig szenvednek.
Talán azért is érintett meg annyira a fent hivatkozott írás, mert magam is átéltem már hasonló gondolatokat. Volt idő, amikor azt gondoltam, jobb is, ha hallgatok, nem mondok semmit, mert hát… talán megbotránkoznának az emberek, ha őszintén beszélnék magamról, a rossz és a jobb döntéseimről.
DE! Ha van egy támogató közeg, tudunk beszélgetni olyan emberekkel, akik elfogadnak, nem alkotnak ítéletet, vagy épp sorstársak egy-egy helyzetben, mert hasonló problémákkal küzdenek, nagyon sokat segít, hogy értenek, hogy „nem vagyok egyedül”.
Én hiszek abban, hogy a múlttal csak addig érdemes foglalkozni, amíg tanulunk belőle, a jövőre pedig céljaink miatt érdemes gondolnunk. De a JELENBEN élünk, a jelenünkben tudunk jót tenni magunkkal és másokkal és a jelenünk határozza meg a holnapot is.
Mit gondoltok erről?
